2017. december 10.

---

Németh Sándor prédikációjának rövid összefoglalója

Ézsaiás próféta könyvének 62. fejezete Isten Cionnal és Jeruzsálemmel kapcsolatos elkötelezettségét hangsúlyozza. A prófétai látás Isten nyugtalanságát jelenti ki, ami addig tart, amíg Jeruzsálem igazságát a nemzetek meg nem ismerik, és Jeruzsálem szabadulása, szabadsága fáklyaként fog ragyogni az egész Földön. Cion és Jeruzsálem legnagyobb igazsága maga a Messiás. Dávid király felismerte az Ábrahámnak adott kijelentés hatalmas igazságát. Isten még Izrael létezése, illetve néppé válása előtt kijelentette Ábrahámnak, hogy Mórija hegyén, amely Jeruzsálemben található adja meg az egész emberiség és Izrael számára a gondviselést, az ellátást. A kijelentés középpontja, hogy a megváltásnak, mint történelmi eseménynek ezen a helyen kell megtörténni. Az evangélium és az apostolok tanúsága szerint a Messiás, a Názáreti Jézus Krisztus Jeruzsálemben mutatta be engesztelő áldozatát, itt támadt fel a halálból, az itt élő százhúsz tanítványának küldte el a Szent Szellemet, és itt született meg, illetve indult útjára az egyház. Az egyház menetelése a mennyei Cionban, Jeruzsálemben fog befejeződni, amely a földi Cion és Jeruzsálem szabadulását fogja jelenteni. Jeruzsálem másik nagy igazsága, hogy Izrael nemzeti öröksége és egyben spirituális központja.